A következő túrához térképre is szüksége lesz annak, aki teljesíteni akarja, mert földutakat is érint. Ezzel együtt viszont remek élmény, ne sajnáljatok nekiugrani! :)

 
Szóval a Szentendrére eljutás legegyszerűbb módja a Batthyányi térről induló HÉV, amin ugye kényelmesen lehet szállítani bringát is (nagyjából egy vonaljegy árának megfelelő összegért, ha jól emlékszem, a felszállás helyét biciklis szimbólum jelzi). Cirka 45 perc alatt el lehet jutni a Dunakanyar nevezetes, baráti miliővel rendelkező kisvárosába. Akinek ez nem fekszik, és mégis inkább végig tekerne, annak ajánlom a Római parton végighaladó, táblákkal jelzett kerékpárutat, ami Békásmegyernél a Pünkösdfürdő utcánál balra elkanyarodva visz a 11-es úttal párhuzamosan egészen a szentendrei Dunapart korzóig.

Ha begurultunk Szentendrére, és a HÉV végállomásnál vagyunk az aluljárón, akkor át kell tolnunk a paripát a szemben lévő oldalra, majd ott egy jobbost követően a szembe egyirányú utcán, a derékszögű kanyar után úgy 200-300 méterrel kijutottunk a Dunapartra, a főváros felől érkező kerékpárútra. Kedvenc folyónk mellett haladva, a belváros érintésével, a kellemes korzó végén, a réven egyszerűen átkeltünk a szigetre. Ez minden óra 35 perckor indul, 240 forint átkelésünk díja a biciklivel együtt. A kompról leszállva a túlparton az aszfaltozott úton körülbelül 400 méter megtétele után forduljunk jobbra, vissza Budapest felé, a forgalomtól szerencsére elzárt Vízmű-úton.

5 kilométer után elérkezünk a Duna-Ipoly Nemzeti Park területére, itt már romlik az út minősége, ezzel vigyázzunk - majd jön egy horgásztó, ahol végetér az aszfaltcsík. Innen a gáton vagy a mellette párhuzamosan haladó földúton folytathatjuk elszánt utunkat további mintegy két kilométeren át.

Az 1664-es folyamkilométer után az út szerencsére ismét aszfaltozott, halleluja. Tovább csavarva a pedálokat 2,5 km után érhetünk el a festői Horányba. A gát oltalmában lévő nyaralók előtt tovább tekerve, nem sokkal a falu vége előtt megpihenhetünk egy-egy szóda mellett, itt ugyanis élelmiszerbolt és kiülős vendéglátóegységek várják a betérőt. A betonút Horány végén ugyan elkanyarodik balra, bringával vegyük nyakunkba a szemben folytatódó földút egyenesét, Surány irányába. 4 kilométer után a surányi hajóállomáshoz érkezünk, ahonnan ismét a Vízművek aszfaltozott útján tudtuk folytatni utunkat a kutak között, a váci révig. Ha valaki át szeretne kelni a Dunán akkor jobbra kell kanyarodnia, és párszáz méter után eljut az átkelőig. Én a balra fordulást javallom, 700 méter után a térkép alapján jelzett földutakon elérhető egy kis fenyőfákkal borított domb, mögötte pedig az 1682-es folyamkilométer, ami után ismét sima betonon lehet haladni, immár hazáig. Az 5,5 km-es következő szakaszon, a szivattyúház után nem sokkal, balról egy út vezet a golfpálya mellett elhaladva a Kisorosziba vezető országútra.

Ismét balra fordulva és több lovarda előtt elhaladva megérkezünk Tahitótfaluba. A Stop táblával jelzett útkereszteződésnél, jobbra fordulva a hídon át elérjük Tahit, amit balra kanyarodva egy kis emelkedőn keresztül hagyhatunk magunk mögött. 3,5 km kerekezés után jön Leányfalu, és a kempinget jelző táblánál balra rákanyarodhatunk a kerékpárútra. Egy rövid szakaszt leszámítva ez mindvégig a Duna mellett húzódik. A tájban gyönyörködve elhaladunk a Pócsmegyeri rév, a Határcsárdai rév, a Pap sziget mellett, majd a szentendrei Duna-korzó érintésével megérkezünk az indulási pontra.

Ez a túra nekünk 5 és fél órába került, de érdemes abszolválni.

A kilométerek így néznek ki.