Az „üzem” története valahogy úgy indult, hogy Balázs Úr (tulajdonos) főiskolás évei alatt kedvet érzett a kerékpáralkatrészekkel történő bűvészkedéshez, s bérelt gyorsan egy garázst. Lehetőleg kerékpárral nehezen megközelíthető helyen, a Rózsadomb túlvégén, a Zöldlomb utcában. Ez 1997. végén történt.

A nyitás napja 1998. április 4-e volt (Böry - az első alkalmazott - visszaemlékezése alapján). Balázs Úr a relatíve friss jogosítványával és a kevésbé friss fehér kombi 1.6-os dízel Escort-jával bravúrosan intézte a beszerzés, ügyintézés izgalmakban bővelkedő feladatait, míg Böry minden reggel kipakolt, állta a sarat (azaz a vevők nem lankadó rohamait), majd estefelé zárta a boltot.

Józsi (Balázs Úr gyermekkori barátja, második alkalmazott) a nyitás évében csak vendégművészként volt jelen, de hamarosan ő is főállású kerékpárműszerésszé vált.Ez a felállás 2001 tavaszán tovább bővült, mikor is Józsi öccsét Gábort (jelenleg Lengyelországban tevékenykedő lomizós-boltos sporttárs) a főnök elcsábította a konkurenciától.

Többen nem érkeztek, egészen a „Nagy Költözésig”, mely 2005. márciusában történt.

Egész egyszerűen a 32nm-es garázs kicsinek – és távolinak – bizonyult a fejlődés üteméhez képest.

Balázs Úr talált is egy hihetetlen jó állapotban lévő egykori asztalosműhely-tapétaboltot-pincét, a Szilágyi Erzsébet fasoron. Szemben a parkkal és a kerékpárúttal.

Első látásra beleszeretett a csodálatos kis ékszerdobozba, a  csudaszép, bár kicsit alacsony  belmagasággal rendelkező, enyhén szólva is zegzugos bunkerbe. Némi tatarozást követően, április elején (már megint...) meg is nyitotta kapuit, azaz üvegajtaját az új bolt.

Gábor ekkor úgy érezte, itt az ideje világot látni és lelépett Londonba egy kis szakmai továbbképzésre.
S ekkor igazolt át a konkurenciától a mindig kedves és segítőkész Dini (papíron üzletvezető, amúgy leginkább a mások utáni örökös rendrakási mániájával és a szemét folyamatos rendezgetésével kitűnő kolléga).

Egy ideig SzabcsiPro (jelenleg éppen ő is Londonban egyengeti karrierjét) is besegített. Helyére jött Tibibá (az extrém szakág... tagjaival kitűnően szót érteni tudó és általában a legtárgyalóképesebb csapattag), s vele kiegészülve a felállás nagyjából változatlan 2006. tavasza óta.

Józsi menet közben elugrott egy évre Új-Zélandra, de hamar visszajött, mert itt vannak a legjobb trélek a Föld kerekén.

Napjaink szorgos munkával telnek, főképpen a beérkező áruk halmazának ide-oda tologatásával, vagy az internetes apróhirdetések furfangos csereberélésével. Néha könyörgünk Balázs Úrnak egy kis változatosságért. Így alakult, hogy 2008-2009 telén saját kezűleg (minden előzetes építőipari tapasztalat nélkül, illetve azért Böry - mint ex-asztalos - általában megmondta a frankót) felújíthattuk a bolt hátsó traktusát. Közel három  hónap alatt el is végeztük az egy hetes szakmunkát. Azóta már túl vagyunk két kisebb csőtörésen is.

Böry egy vödör zöld tea mellett, bármikor, bárkivel szívesen csacsog ezotériáról, lélekvándorlásról, de akár egy „ki tud többet repülőmodellezésről” kérdezz-felelek társasjátékban is benne van.

Tibibá nagyon szereti az embereket, tökéletesen meg tudja magát értetni bárkivel. (Angolul és németül is.) Ezt a hihetetlen képességét mindannyian nagyon tiszteljük-becsüljük, mert sok terhet levesz vele a vállunkról.

Balázs Úr, Józsi és Dini elitrészer-hardcore-ultimate cross-country/maraton versenyzők (-nek hiszik magukat), s sok jó tanácsot lehet tőlük kapni a versenyszerű sportolás témakörében. Néha érdekes klubdélutánok alakulnak ki. Főleg, amikor az ismerősök zárás előtt 3 perccel jelennek meg egy nagygenerálra, vagy éppen egy kis kötetlen dumcsira. Mivel egyikünknek sincs családja, vagy egyéb dolga estefelé, valamint a napközben bent töltött 8-10 órát is keveseljük, mindig szívesen beszélgetünk bármiről, akár este tízig is.

Alapvetően természetesen nem vagyunk ennyire szigorúak, ezért megnyugtatásként le is írjuk, hogy (nyitva tartási időben): Mindenkit szeretettel várunk a Probike kerékpárüzletben!